Van az a nagysikerű, “A szürke ötven árnyalata” című könyv,
valamint az emberi butaság. Egy olyan műsorba sikerült beleszaladnom a neten,
ami után ezt a két dolgot összekapcsolhatom.
Évek óta nem tévézek, néhanapján azonban sajnos így is
utolérnek engem is az alja műsorok. Egyik este arra gondoltam, hogy
kikapcsolódásképpen nézzünk meg a férjemmel egy stand up comedy részt. Erre
kiváló megoldás a YouTube, még a reklámokat sem kell kötelezően végigszenvedni,
csak élvezni kell a műsort. Sajnos azt a bizonyos fellépést én nem hogy
élvezetesnek nem találtam, hanem egyszerűen annyira felháborított, hogy ott
rögtön megfogadtam, soha többé nem nézek egyetlen stand upos műsort sem. Soha többé! 😤
A színpadon lévő fiatalember előadta, hogy miről
beszélgetett legutóbb a nagyikájával. A kisonoka vihogva számolt be nagyijának
a bekezdésben említett könyv alapján készült film pikáns részleteiről, amit a
nagyi elhűlve hallgatott. Mivel nemigen tetszett neki a téma, konkrétan a
nőalázás és a nőverés, így mesélni kezdett unokájának a fiatalkori életéről. És
hát milyenek az öregek? Előszeretettel anekdotáznak a háborús időkről is.
Szemfüles főszereplőnk gondolta, mekkora poén lesz, ha a
közönség előtt a színpadon valahogy összekapcsolja ezt a két témát. Sikerült is
neki. Amikor elsütötte azt a “poént”, hogy nagyikája idejében az oroszok miatt
már akkor létezett a “Vörös ötven árnyalata”, a közönség felröhögött, és
tapssal jutalmazta ezt a számomra undorító, felháborító és mélységesen szomorú
hasonlatot.
Vajon a kedves, önfeledten szórakozó közönség tagjai tisztában voltak vele, hogy azok a
katonák tizenkét-tizenhárom éves kislányokat erőszakoltak halálra, majd
kihajították a hóba szétroncsolt kis testüket? Olvastak valaha történelemkönyet,
vagy bármilyen könyvet? Tudnak egyáltalán olvasni, vagy a médiából ömlő
selejtes szenny hatására parancsra vihogó és tapsoló bábuk lettek? Ja persze,
az eléjük mutatott táblán annyit talán még el tudnak olvasni, hogy “TAPS,
NEVETÉS”. Vagy tényleg ennyire alacsony az intelligenciaszintjük, hogy
beülnek a közönség soraiba, és gondolkodás nélkül, tudatlan, programozott
robotok módjára követik a parancsot: “TAPS, NEVETÉS”?!
Ezek után mivel is zárhatnám ezt a bejegyzést?... Ez a fajta butaság felér egy sit down tragedy-vel. 😞
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése