Agymosás

Hat éve nem nézek tévét, mégis utolért a végzetem.

Egy hosszú és produktív nap után egyik este a legnagyobb lelki nyugalommal néztem kedvenc angol nyelvű videómat a YouTube-on, amikor BUMM! Beletoltak a képembe egy harsogó fogkrém reklámot! Majd’ lefordultam az ágyról, úgy megijedtem. 😱

Felmerült bennem néhány kérdés.

Miért nincs meg a szabad választási lehetőségem, hogy kíváncsi vagyok-e az adott reklámra, vagy sem? Egyáltalán rákattintok-e, vagy egyszerűen folytatom tovább a saját magam által választott műsor nézését, az általam kitűzött időben (tévénél ilyen opció nincs: kezdődik a műsor, le kell ülni elé). Mi jogon rabolják az időmet? Hiszen annak ellenére, hogy “csupán” öt másodperc telik el a videók elején, plusz további egy-két alkalommal öt másodperc a videó közben, mindezt ha összeadom, háromszázötven videónál egy egész órát jelent az életemből! És ez engem eléggé frusztrál. 😒

Óhajom pedig oly’ egyszerű lenne: mondjuk megjelenne az egyik sarokban az a nyüzüge reklám-ikon, és én dönthetném el, hogy egyáltalán elindítom-e. Nem az lenne a választás (mint most), hogy a rám kényszerített ajánló után megnézem-e az egész reklámot.

Különben pedig hiába akarják manipulálni a tudatalattimat, úgyis a vegán, fluoridmentes fogkrémet fogom megvenni a továbbiakban is, nem pedig azt, amit akaratom ellenére mutogatnak nekem. 

Szomorú, de a legtöbb embert ténylegesen manipulálni tudják ezzel a hatékony pszichológiai hadviseléssel. Nem beszélve a gyerekekről. Egyáltalán nem irigylem szegény szülőket. Legutóbb például a könyvtárban boldogan újságolta nekünk egy kisgyerek, hogy mennek a boltba megvenni a legújabb játékot a gyűjteményéhez. Mármint nem játékboltban, hanem egy natúr bevásárlóközpontban KELLETT megvásárolni amiatt egy amúgy is egészségtelen édességet, hogy a gyerek megkaphassa hozzá a kütyüjét, amiből össze KELL kuporgatnia x darabot.

Újabb kérdésként felvetődhet, hogy ez a sok ráhatás mennyire akaratgyenge és mennyire irányítható embereket formál a gyerekekből. Mennyire lesznek ellenállóak az életükben eléjük kerülő egyéb kísértésekkel szemben, ha a reklámok hatására két kézzel húzzák szüleiket a boltokba, és addig nem nyugszanak, amíg meg nem kapják, amit “akarnak”? De vajon ezt tényleg ők akarják, vagy a profitéhes cégek?

Sajnos el kell gondolkodnom azon, hogy az eddig kikapcsolódást, feltöltődést, tanulást-fejlődést nyújtó YouTube-ozást egyáltalán folytassam-e. Végül is, ha ezt feladom, rengeteg időm szabadul fel, amit imádott tevékenységemmel, az olvasással tölthetek. Hiszen a könyvekben (még) nincsenek reklámok.