Gyönyörű napra virradt 2017. július 22-e. Ezen a napon rendezték meg a X. Patai Mátra Teljesítménytúrát, amelyen közel háromszáz résztvevő indult. E jeles esemény lebonyolításában a férjemmel mi is segédkeztünk.
Mivel hosszú út várt ránk a Mátráig, jócskán
napfelkelte előtt ébredtünk. Pontosabban 01:50-kor. Nem elírás, nem 10:50-kor,
hanem hajnali kettő előtt tíz perccel. Mondom én, hogy hosszú út várt ránk.😅 Útitársunk volt ősapánk és ősanyánk, nevezetesen Ádám és Éva, két tagtársunk
személyében.
Sikerült időben megérkeznünk a gyöngyöspatai iskolához, ahol
az Alföld Turista Egyesület tagjai már lelkesen serénykedtek.
Férjemmel idén csatlakoztunk az Egyesülethez, ezért friss
hús lévén egy tagtársunkhoz csapódtunk pontőrködésünk idejére. Csak hogy
tudjuk, mi a dörgés. És bizony volt dörgés, az ég felől! A rettentő kánikulát tizenegy óra tájban felváltotta egy frissítő nyári zápor, ami kifejezetten jól jött a
kitikkadt túrázóknak.
Ám hogy ne rohangáljak az események útvonalán össze-vissza,
hadd mondom el, hogy az iskolánál még beszállt hozzánk a kocsiba egy túrázó
ember, akit elkísért a kutyája (Szundi) a nagy útra. Őket félúton kitettük, mi
hárman pedig még autóztunk egy kicsikét, hogy aztán egy árnyékos helyen leparkolva
gyalog folytassuk utunkat pontőrködésünk kijelölt helyszínéig. Mindössze negyven percecskét kellett kutyagolnunk (immár kutya nélkül), csekélyke kétszázötven méternyi
szintemelkedéssel.😏
A kíváncsibbak kedvéért megjegyzem, én sem tudtam, mi is az
a pontőrködés, amíg részt nem vettem benne. Abból áll a dolog, hogy egy
kijelölt helyen letáborozunk a rajtszámokat tartalmazó lapokkal illetve egy
bélyegzővel, és ha felbukkan egy nevező saját papírját lobogtatva,
lepecsételjük (nem a nevezőt, hanem a papírját), valamint jelöljük a saját
lapunkon, hogy megjelent nálunk.
Itt a kínálkozó alkalom, hogy megjegyezzem: a rendezők idén tizenhét ellenőrzőponton teljesítettek szolgálatot, és a legtöbb helyen frissítőkkel
kínálták a túrázókat.😊
Küldetésünket teljesítve dél után visszatértünk a bázisra,
ahol mennyei mannával, kolbászos tarhonyával csillapíthattuk éhünket. Az étek
sikerességét a repetázási ráta magas mutatója ékesen bizonyította.
Kedvcsinálónak egy mondatban összefoglalnám, mennyi előnnyel
jár egy-egy túra: a friss levegő kitisztítja a tüdőt és az elmét, a csodaszép
csendes táj kisöpri a lelkekből a hétköznapi gondokat, a mozgás feltölt
energiával, a jó társaság pedig garantálja hangulatunk csúcsra törését! Hát
kell ennél több?😃
Élménybeszámolóm végére már csak néhány képet tartogatok.
Szundi szimatol
motyónk az őrhelyen
az éltető víz adója
természetes szépség
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése