Pindurkát félve vágok bele ennek a bejegyzésnek a
megírásába, ugyanis elkeserít, amikről most szó lesz, és attól tartok, a
végeredmény egy meglehetősen sötét kép lesz.😕
Ismerek egy nyolcéves kislányt, akinek van egy okostelefonja,
rajta korlátlan internettel. Eddig talán nincs is semmi különlegesség a
történetben, hiszen manapság a szülészeten még az inkubátorokba is berakják az
okostelefont, nehogy unatkozzanak a kölykök.😂 Akkor nehogy már egy írni-olvasni
éppen megtanult gyereknek ne legyen ilyen komoly kütyüje! Szóban forgó kislány
az interneten tehát bármit elérhet, amire csak kíváncsi, ráadásul aktív Facebook felhasználó. Igen. Sajnos szemtanúja voltam, ahogyan a nyolcéves gyermek
a haját dobálva, pucsítva pózolva készített magáról szelfiket, amiket aztán
rögvest nyomott is fel a Face-profiljára, hogy utána számolhassa a lájkokat.
Lehet én vagyok túlontúl maradi vagy gyengébb felfogó képességű, ám több dolgot
nem értek:
- Szelfihez minek kell kitolni a fenekét, amikor az úgysem látszik a képen?
- Hogyan engedheti a Facebook, hogy egy nyolcéves kislány regisztráljon és aktív tagja legyen?
- Hogyhogy mindezt engedi az anyja?
Hm, jobban belegondolva, az utolsó kérdés talán
megválaszolható lenne. Hiszen mit várni egy olyan “anyától”, aki a dohányboltba
lépése előtt a saját nyolcéves gyereke kezébe nyomja füstölgő cigarettáját, hogy
vigyázzon rá?!😔
Elmélkedő típus lévén elmerengtem azon, hogy amerre a világ
most tart, ezek a szegény, hajukat dobáló, pucsítva szelfiző, lájkgyűjtő
kislányok tizenévesen már szülni fognak. És nem mondjuk tizennyolc évesen, hanem
sokkal, sokkal hamarabb…
A '80-as évek szülötte vagyok. Egyes mai fiatalok szerint ez
egyet jelenthet a begyepesedettséggel (szép szó), én mégsem bírom felfogni,
miért kell egy nyolcéves kislánynak sminkelnie magát, műkörmöt felrakatni és
színezni a haját? Én ilyen idősen még a Barbie-m haját sem színeztem, max. a
kifestőkönyveimet. Hová sietnek ezek a gyerekek?
Emlékszem, amikor gyerek voltam, igen törni kellett a
bilifrizurás, sminkmentes fejemet azon, hogy mit kérjek szülinapomra vagy
karácsonyra. Egy dolgot választhattam! Manapság ilyen egy átlagos szülinapi
gyerekzsúr:
Miért nem már egy egész játékboltot vesznek a büszke szülők
a porontyuknak? A gyerek ezzel az ártatlannak tűnő szokással, hogy a
szülinapján háromemeletes tortát kap két tucat marcipán mesefigurával, valamint
egy utánfutónyi játékot, vajon milyen értékrendet sajátít el? És vajon a több
tucat játék mindegyikével játszani fog, vagy már másnap a feledés homályába
merül az ajándékok túlnyomó többsége, amit aztán a család csak kerülget, és pakolgat
jobbra-balra?
Kis híján elfelejtettem leírni egy észrevételemet: a kislány
ismerősöm a Facebook előtt ülve általában hóttt (így, három t-vel😅) ideg, mert vagy
éppen letiltotta őt valaki; vagy bejelölte egy olyan, akit utál; vagy nem
kaphatja meg azon nyomban, amit az oldalon szörfölve éppen meglátott; vagy neki
nincs olyan hosszú haja, mint az iskolatársának; vagy nem kapott elég lájkot a
hatvanadik szelfijére stb…
Én meg attól vagyok hóttt értetlen, hogy egy másodikos
gyereknek miért ez tölti ki a gondolatait, az életét?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése