Harmadik szülöttem

Egy eléggé nehéz időszakon vagyok túl. Amolyan “örökösen csendes szemlélődőként” már régóta motoszkált a fejemben egy gondolat. Figyelgettem magam körül a világot, és eszembe jutott, vajon mit képes okozni a szeretet hiánya?

Elmémben elkezdett körvonalazódni egy család élete. Azon is sokat töprengtem, hogyan adjam elő a történetet. Végül úgy döntöttem, megszólaltatom mind a három gyereket, és hagyom, hogy ők meséljék el érzéseiket. Sikerült olyannyira beleélnem magam ebbe a kitalált kis világba, hogy egy-egy fejezet végén összeszorult a szívem; a könyv befejeztével pedig hiányérzetem támadt. Hiányoznak a karakterek.

Ám hogy ne legyen túl sötét ez a bejegyzés, jó hír az, hogy rengeteg időm és energiám felszabadult, tehát visszatérhetek egyik kedvenc elfoglaltságomhoz, a blogoláshoz. Témám van bőven, azt sem tudom hirtelen, melyikkel kezdjem!😄

Visszatérve a harmadik könyvemre, amelynek megírásával most végeztem, még körülbelül két-három hónap kell, amíg a kezembe vehetem. És annak ellenére, hogy elég komoly (és szomorú) témát boncolgatok benne, igyekeztem a dolgok élét elvenni egy jó adag szarkazmussal. Férjem éppen most teszteli a könyvet, és azt mondta, sokszor felnevetett olyan részeken, ahol igazából sírni kellene.

Hamarosan sorra kerülő bejegyzésemig egyik kedvenc idézetemmel búcsúzom:

“Tedd azt, amiben hiszel, és higgy abban, amit teszel! Minden más csak erő- és időpocsékolás.”