Kócmanó

Február végén nem kis megpróbáltatáson esett át a kandúrcicánk. Sajnos a tél folyamán teljesen összekócolódott a bundája, aminek a kibogozásával annyira nem boldogultam, hogy szakemberhez kellett fordulnunk.

Egy keddi napon - előzetes bejelentés alapján - elvittem Tornádót az állatorvoshoz, hogy a doktornő asszisztense bódításban ki tudja kócolni a bundáját. Egyébként kicsit én is hibás vagyok, hogy ki kellett tennem a macsekot ennek a tortúrának, ugyanis nem fésülgettem őt rendszeresen. Mondjuk nem mindig volt olyan kedve, hogy hagyja magát, de megbeszéltem vele, innentől az új heti rituálénk a kócolás lesz!

Aznap tehát délelőtt tízre mentünk. Miután megmértük a kandúrt (5,1 kg volt, ebből a bunda szerintem 1,5 kg😅), a doktornő beadta neki a szurit, amit a lelkem meglepően jól tűrt. Kisvártatva el is bódult, az asszisztensnő pedig hozzákezdhetett a hadművelethez. Egy órácska múlva szólt, hogy készen van. Beléptem a kezelőbe, és az asztalra pillantva hirtelen nem is tudtam, melyik kupac a macska, és melyik a lekócolt bunda.😂 Végül egy jólfésült cicust vihettem haza, akin alig látszott meg, hogy itt-ott le lett borotválva, hiszen a hosszú szőre eltakarta a kis csupasz foltokat. A neheze azonban csak ezután jött.

Fél tizenkettő előtt már otthon voltunk. Tornádónak kialakítottunk a ház előterében, ahol a kazánunk is van, egy biztonságos “lábadozót”, ami azt jelentette, hogy kihordtunk onnan mindent, és leterítettünk egy hatalmas pokrócot. Én a nyitott konyhaajtóban foglaltam el őrhelyemet, így szemmel tudtam tartani. Amíg vártam, hogy ébredezzen, addig olvasgattam. Nem tudom, ki látott már állatot kijönni altatásból, de szerintem egyáltalán nem vicces (holott a neten sokan “poénkodnak” azzal, hogy lekamerázzák kedvencük megpróbáltatásait). A legrosszabb az volt, amikor az altató utóhatása miatt rátört szegénykémre egy roham. Elkezdett öklendezni, de üres volt a gyomra, tehát nem tudott hányni, viszont hirtelen megfeszült a kis teste, hátracsavarodott, és rémülten nézett rám.😟 Én épp a kezeimben tartottam, mert akárhányszor megmozdult, rögvest ott termettem mellette. Ezután egy rövid görcsös rohama volt, ami alatt igyekeztem a pokrócon tartani őt, nehogy megüsse magát a falnál. (Aki nem tud őrt állni altatásból kijövő állatkája mellett, érdemes egy puha pléddel bélelt dobozba raknia, nehogy megsérüljön.) Szegénykém ezek után még vagy fél percig reszketett. Én is megijedtem, de próbáltam nyugalmat sugározni felé. Délutánra szakaszosan teljesen magához tért, de még nem mertem ingerelni a gyomrát semmiféle kajával, csak víz volt előtte. Gyakran odakuporodtam mellé, és miközben simogattam, beszéltem hozzá. Egyszer megkérdeztem tőle: “Hogy érzed magad, kutyául?”, de mivel csak nézett rám kábán, igyekeztem megnyugtatni: “Ne félj Tornádó, hamarosan cica bajod sem lesz.”

Este hét után kapott egy kevéske cicakonzervet, azt jóízűen meg is ette. Nagy nehezen sikerült elaludnom, de annak ellenére, hogy kedden az izgalomtól már fél négykor fent voltam, szerda hajnal fél kettő után megébredtem, és mentem is az előtérbe, hogy megnézzem, rendben van-e Tornádó. Még soha nem tartottuk bent éjszakára, csak nappal szunyókált ott, de csak amikor mi is otthon voltunk (vagyis ha ki kellett mennie, jelzett nekünk). A bejárati ajtónkat nem akartuk felszabdalni, hogy a cica és a kutya szabadon közlekedhessen azon keresztül. Különben is, a házhoz tartozó műhelyben már kialakítottunk nekik egy közös agglegény-lakot, szabad bejárással. Csak hát azt a helyiséget nem fűtjük, és féltem, hogy a kissé megkopasztott kandúrkám még megfázik éjszaka. Tehát maradt a lakás előterében.

Szerencsére nem volt semmi baj vele, nem hányta ki a vacsiját, és az odakészített macskaalmot is használta. Hajnalban megetettem, pátyolgattam kicsit, és megnéztem egy Poirot-részt, mert tudtam, hogy úgysem vagyok képes hirtelen újra elaludni. A csütörtöki napom is hasonlóan kezdődött: hajnal fél kettő után ismét megébredtem, de nem bánom, az a fő, hogy minden rendben van Tornádóval!💖 Nagyon aranyos, amikor elkapja egy-egy szeretetroham, és azt sem tudja, hogyan dörgölőzzön hozzám. Igazán hálás kis jószág, biztos vagyok benne, hogy érezte a törődésemet. Ja igen, az állatorvosnál vettem egy speciális kócoló fésűt, mert amim volt, az amúgy sem volt hatékony, főleg úgy, hogy nem is kócolgattam vele azt a bumszli cicát hetente.🙈 Úgy tűnik azonban, hogy ez az új kócoló kefe tetszeni fog neki, mert amikor péntek reggel először kipróbáltam rajta, akkor igencsak dorombolt, annyira elégedett volt.

Más mondanivalóm nem lévén, két kedves képpel köszönök el.