Február végén kaptam egy e-mailt. A helyi (köröstarcsai)
Művelődési Ház keresett meg azzal, hogy volna-e kedvem márciustól ott dolgozni.
Legnagyobb lelkesedésem közepette azonmód billentyűzetet ragadtam, hogy
bepötyöghessem pozitív visszajelzésemet.
Sikeresen elintéztük a papírmunkát, tisztáztunk minden aprócska részletet, majd március 3-án munkába is állhattam.
Javarészt a könyvtárban teljesítek szolgálatot, ahol a
sajnálatosan gyérecske forgalom miatt bőven jut időm a könyveket rendezgetni,
illetve az elhelyezkedésükkel megismerkedni. Emellett a különböző rendezvények
szervezésében is aktívan részt veszek. Itt egy kép például arról, amikor egy
képkiállítást készítettünk elő egyik kedves kolléganőmmel.
A kiállítás március végéig ingyen megtekinthető nálunk,
melyből itt látható egy kis ízelítő.
Amióta megismertem a férjemet, egyszerűen nem győzök hálát
adni az égieknek.😇 Roppant szerencsés vagyok. Történt ugyanis, hogy a március
8-án rendezett nőnapi ünnepségen, a tombolasorsoláson nyertem egy csomag kávét.
Annak fényében, hogy pont márciustól szoktam le a kávéról, talán
megállapíthatnánk, ez mekkora pech (már hogy nem mást nyertem). Na de kérem, én
azt a csomag kávét prímán fel fogom tudni használni!😃 Bekeverem ugyanis a
testápolómba, és az edzéseim előtt jól bedörgölöm vele a kényes részecskéimet,
hogy a koffein kifejthesse feszesítő hatását! Ám eltértem a tárgytól...
Aki nem ismer engem alaposabban, az nem is sejti, mit jelent
számomra könyvek között dolgozni. Imádom őket! Sokszor azt kívánom, bárcsak lenne
még egy életem, amit csak olvasással töltenék ki! Nem mellesleg, hogy a
címválasztásomat némileg megmagyarázzam, hadd mesélek el egy apró jelenetet. A
munka felajánlása előtti héten betértem egy antikváriumba. Mire észbe kaptam, a
polcok között bóklászva hangosan kimondtam, ami a fejemben járt: “Istenem,
de jó lenne könyvek között dolgoznom!” A folytatást pedig ismerjük.
Mindebből azt szerettem volna kihozni, hogy ne féljünk
óhajainkkal az Égiek felé fordulni (vagy az Univerzum felé, avagy ki miben
hisz). Ne féljünk akár hangosan is kimondani vágyainkat, hiszen ismerjük a
mondást: “Néma gyereknek a süket anyja nem érti a szavát.” ...vagy valami
ilyesmi. Gondolataink - még ha ebben nem is hisz mindenki - nagyban
befolyásolják, merre halad az életünk. Van is egy kedvenc idézetem: “Ha az
álmaidat el tudod képzelni, akkor valóra is válhatnak.” És én bizony gyakran
bevizualizáltam magamnak, amint azzal töltöm kenyérkereső napjaimat, hogy
könyvek között vagyok.😌
A végére egy érdekes képet tartogatok: ezt látom minden
este, amikor nyugovóra térek, ugyanis a hitvesi ágyunkkal szemben ez a számomra
oly’ kedves relax-fal foglal helyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése