Élelmiszereink árnyoldalai

Belegondoltunk-e már abba, hogy a mai modern korban oly’ könnyen hozzáférhető, többnyire feldolgozott élelmiszerek milyen hatással vannak a szervezetünkre?

Tóth Gábor élelmiszeripari mérnök könyvét jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretnének tudatosabb vásárlóvá válni. Azok is haszonnal forgathatják, akik a jövőben jobban odafigyelnének, mit tesznek a családi asztalra; milyen élelmiszerek kerülnek saját és szeretteik szervezetébe, és azok mit okoznak. Nem véletlen a mondás: “Az vagy, amit megeszel.” Az egészségünk nagyban ettől függ!

Ez a könyv nem fél kimondani az igazságot az élelmiszeriparról, ugyanakkor olvasmányos, elgondolkodtató, és változásra buzdít.

“Kezdj el úgy táplálkozni, mintha az életed múlna rajta, mert pontosan ez a helyzet: az életed múlik rajta!”

Laurie Coots

Miért írok?

 

Csodálatos volt a november 06-ai péntekem! Előzőleg kaptam egy meghívót a 2021-es Békési Kalendárium bemutatójára. Idén is pályáztam egy novellával és több fotóval, és a szerkesztő ismét érdemesnek találta a munkámat arra, hogy a kiadványt gazdagítsa. 😀

Nyár közepén egyik nap áttekertem Békésre, hogy készítsek néhány képet az “Apró részletek Békésről” című fotópályázatra. Az alábbi kép kapott helyet a kötetben:

 

Még aznap megírtam az irodalmi pályázatra a munkámat, amelynek témája a “Múltunk darabkái a jövő építőköveti” címet viselte. Írásom itt olvasható: Nagymama.

A pénteki könyvbemutató rendezvényén a kalendárium közreműködői mellett a pályázókat is külön jutalmazták. Nem kis büszkeséggel töltött el már maga a tudat, hogy érdemesnek tartották az én munkámat is a megjelenésre. Ráadásul, amikor kimentem, hogy átvegyem jutalmamat a szerkesztőtől, külön megjegyezte, hogy nagyon jó az írásom. Elmondta a közönségnek továbbá ⎼ még a bemutató elején ⎼, hogy számtalan pályamunka érkezett be, de csak a legjobb tizenöt kerülhetett a kötetbe. 💗

Jutalmam egy tiszteletpéldány, egy oklevél, valamint egy ajándékutalvány volt. Külön öröm számomra, hogy írásommal tulajdonképpen ismét pénzt kerestem. Hálás vagyok ezért! 🙏

Hálás vagyok továbbá egy kedves blogger társamnak is, aki nyár végén felkeresett azzal, hogy bemutathat-e engem, mint szerzőt az Alkotó Blogger Magazin-ban. Megtisztelve éreztem magam, és össze is raktam egy bemutatkozó szöveget, amelyet itt találsz:

Írói bemutatkozásom

(Jut eszembe: a “tudatos vegán író” elnevezést nem én találtam ki, ám igen elégedett vagyok vele.😁)

Szívből tudom ajánlani Eyn blogját, ahol tartalmas, sok esetben motiváló, lélekemelő cikkeket olvashatsz.

Eyn oldala

Köszönöm mindazoknak, akik eddig is figyelemmel kísérték írói munkámat. Sok-sok tervem van még, és minden erőmmel azon vagyok, hogy meg is tudjam valósítani őket. Persze ehhez türelmet kell gyakorolnom, hiszen az életben mindennek megvan a maga ideje. És hogy miért írok? Egyszerűen azért, mert nem tehetek mást. 📚💝

Nagymama

 

Büszkén állíthatom, hogy nagyon szép menyecske voltam. Székelyudvarhelytől nem is messze, egy kicsiny zsákfaluban, Mátisfalván éltem édesszüleimmel és hat testvéremmel. Szűkösen ugyan, de azért boldogan éltünk. Jószág mindig volt az udvaron. Édesanyám varrónő volt, így mindig szép ruhában jártunk, még ha kissé viseltes anyagból készültek is a darabok. A divattal akkoriban a kutya sem törődött. Örültünk, hogy minden napra megvan a betevőnk és van fedél a fejünk fölött.

Képzeld, tegnap azért voltam tökre kibukva, mert nem volt a méretemben az a bőrnaci, amit kinéztem a kedvenc üzletemben. Annyira gáz volt, hogy nem fértem bele az eggyel kisebb méretűbe! Ott rögtön el is határoztam, hogy fogyózni fogok. Másnaptól, persze, mert shoppingolás után aznap még elmentünk iszogatni a csajokkal. Anyám szerint tizenhat évesen nem kellene bárokban tölteni az időmet. Jaj, olyan maradi!

Az egyetlen szórakozásunk a tánc volt. Évente kétszer zenés mulatságot rendeztek. Tizenhat éves korunk után arra elmehettünk. De csak úgy, ha volt velünk férfi kíséret. A bátyáimmal érkeztem az első ilyen bálba. És ott láttam meg a Nagyapádat. Hej, milyen fess katona volt! Mind közül a legdélcegebb.

Annyira ciki, hogy még mindig nincs pasim! Tök bénának érzem magam. Pedig van egy srác, akire eléggé rá vagyok kattanva. Eggyel felettem jár suliba, és marha sokat chatelünk. Jókat szoktunk röhögni a cicás mémeken. Folyton ilyeneket küldünk egymásnak. Nem értem, miért nem hívott még el randira. Talán nekem kellene rányomulnom?

Szinte rá sem mertem pillantani. Pedig Ő egész este le nem vette a szemét rólam. Nem is táncolt senki mással! Egyszer-kétszer elkapta a pillantásomat, de olyankor mindig elpirultam… A mulatság végén engedélyt kért az egyik bátyámtól, hogy hazakísérhessen. Nem merte megfogni a kezemet még a kapuban sem. De örök hűséget fogadtunk egymásnak, akkor este.

Hát ezt nem hiszem el! Amikor már összejött volna a dolog ezzel a helyes sráccal, akkor bejelentették, hogy világjárvány van, és nem mehetünk sehová! Még suliba se! Ráadásul bezártak az üzletek is. Nem tudok menni shoppingolni. Tökre unatkozok! Már a netezést is unom. Azt mondják, mindenki maradjon otthon, mert úgy biztonságos. Hja, meg halál unalmas is…

És megtörtént az elképzelhetetlen. Eladták az országunkat. A saját hazánkban nem voltunk már biztonságban. Aki tudott, felpakolta a szekérre személyes holmijait, de csak ami ráfért, és menekült. Száműzötté váltunk. Hontalanná. Nincstelenné. Csodával határos módon Nagyapóval azon a napon megtaláltuk egymást. Onnantól fogva soha egy napnál tovább nem voltunk távol egymástól… Kérte, hogy menjek vele. Könnyes búcsút vettem édesszüleimtől és testvéreimtől. Soha többé nem láttam őket. Mi kettecskén pedig Pécsett telepedtünk le. Fészket raktunk, és családot alapítottunk.

Anyám azt mondja, fogjam be a számat, és örüljek neki, hogy nem kell nélkülöznünk. Meg hogy hálát kéne adnom, amiért megvan mindenünk. Folyton azzal jön, hogy nektek mennyire keményen meg kellett dolgoznotok mindenért. Példát kellene vennem rólatok, amiért annyi áldozatot hoztatok, hogy tisztességgel felneveljétek a gyerekeiteket. És hogy még egy olyan jó anyós, mint Te voltál, nincs még egy a Földön. Respekt érte, frankón, de úgy gondolom, hogy az a világ már elmúlt. Én ki akarom élvezni a szabadságomat! Azt, hogy bárhová utazhatok, amikor csak kedvem tartja, és akkor, amikor akarok!

Az volt az utolsó utazásom. Életem párjával megérkeztünk új lakóhelyünkre, amit hosszú, hosszú évek alatt sikerült az otthonomnak éreznem. Neki könnyebb volt, hiszen Pécsett nőtt föl. De mindvégig boldogok voltunk. Nagyon keményen dolgoztunk ugyan, de soha egy szóval sem bántottuk egymást. Egyetlen szívfájdalmam volt csupán: nem jutott időm olvasni. Pedig mennyire szerettem a könyveket! Mit meg nem adtam volna, ha esténként le tudok ülni egy-egy félórára, hogy elmélyedjek a kalandok, szerelmek, izgalmak sokaságában.

Egek! Nem hittem, hogy ez lehetséges, de kajak nincs mit olvasnom! Itthon kell dekkolnom egész nap, már hetek óta, a négy fal között. Imádok olvasni, de már az összes létező itthon fellelhető könyvet kiolvastam. Könyvtárba meg nem lehet menni a hülye vírus miatt. Pedig nekem könyvek kellenek! Az e-bookot utálom. Az nem igazi könyv! Bárcsak vége lenne már ennek a helyzetnek, és visszatérne minden a megszokott kerékvágásba!

...azon a napon örökre megváltozott az életem. Idegen lettem a saját hazámban. 16 óra 32 perckor. Június 14-én. 1920-ban. Soha semmi nem volt már olyan, mint régen.

Felfelé együtt könnyebb

 

Rhonda Byrne A varázslat című könyve alapjaiban változtatta meg az életemet. A pozitív változás 2018 szeptemberében kezdődött, miután elolvastam ezt a fantasztikus művet. Erről írtam is egy blogbejegyzést, amelyet itt találsz → A hálás szív mágnese a csodáknak.

Ahogy az évek során haladtam önfejlesztő utamon, egyre erősödött bennem az érzés, hogy szeretném, ha mások is megtapasztalnák ezt a csodát. Akinek csak tudtam, meséltem a könyvről és a tapasztalataimról is. Legutóbb egy kedves újdonsült ismerősömmel beszélgettem ezekről a dolgokról, és szóba került A titok című könyv is, szintén fent nevezett írónőtől. És láss csodát, Vera egy olyan történetet osztott meg velem, amitől libabőrös lettem, és csak úgy repesett a szívem. 😃

Vera elmesélte, hogy kinyomtatott egy varázscsekket (megtalálható A varázslat című könyv 165. oldalán, vagy ezen a linken: Magic Check), amelyre ráírt 50.000 Ft-ot, majd kitette a hűtőszekrény oldalára. Néhány nap múlva éppen esedékes volt a telefon előfizetésének megújítása, ráadásul a férjével szerettek volna egy új tévét is venni. Ahogy az ügyintéző nézegette a kedvezményeket, osztott-szorzott, majd a következő ajánlattal állt elő: “Van egy olyan készülék, amelyet a meglévő kedvezmények beszámításával 50.000 Ft-tal olcsóbban kaphatnak meg.”

Ez a kedves ismerősöm nem győzött hálálkodni nekem, amiért a figyelmébe ajánlottam ezeket a könyveket. És ami még fantasztikus, hogy sikerült találnia egy olyan munkát, amely az eddigivel ellentétben szellemileg kielégíti, nem mellesleg a fizetése is legalább a duplája lesz! Új munkahelye megteremtéséhez Vera szintén a hála erejét vetette be. Annyira örülök, hogy ilyen jól alakul az élete! Ez engem is felemel. 😄💖

Érdekes, hogy a legtöbb ember sajnos nem igazán tud szívből örülni más sikereinek. Aki megreked egy szinten, az bizony nem nézi jó szemmel, ha más netalán elindul a maga útján, és egyre magasabbra jut.

Pedig ha egy embertársunk előrébb jut, azzal mi egyáltalán nem leszünk kevesebbek. Csak mi érezzük úgy, hogy elvettek tőlünk valamit. Holott az Univerzumban bőség uralkodik, és bármilyen magasságokba is kapaszkodunk együtt, egymást segítve, mindenki ugyanúgy hatalmas bőségben részesülhet. Azt pedig végképp ne feledjük: amit adsz, azt kapod vissza!

A könyvtárosi lét kulisszatitkai

Bevallom, amíg nem kezdtem el könyvtárban dolgozni, bennem is az a kép élt, hogy egy könyvtáros egész nap elvan, mint a befőtt; nincs semmi dolga, hacsak nem annyi, hogy rászól az esetlegesen suttogásnál nagyobb hangerőt megütni merészelő olvasókra.

Aha! Az igazság az, hogy... na de mielőtt még belevágnék a többrétű munka ecsetelésébe, nézzük, hogyan is néz ki egy igazi, vérbeli könyvtáros:

 

Tehát. Az igazság az, hogy egy több tízezer darabos könyvállomány rendben tartása bizony rengeteg munkával jár. És az újonnan megrendelt könyvek sem maguktól kerülnek a helyükre. Hiszen ha belegondolunk (valljuk be, ez eddig meg sem fordult a fejünkben), egy új könyvnek az alábbi utat kell megtennie, amíg a polcra kerül: be kell vezetni a leltárkönyvbe; el kell látni leltári számmal, vonalkóddal és címkével (=felszerelés); el kell végezni a gépi feldolgozást (azért, hogy kereshető legyen a rendszerben); végül pedig a kijelölt helyére kell tenni. És ez csak 1 könyv!

Nyilván, egy könyvtár éves szinten ezerszámra rendeli a könyveket. Igen ám, de a polcok kapacitása véges. Helyet kell teremteni az újoncoknak. Ezért a megfelelő egyensúly megtartása miatt a gyarapítással összhangba kell hozni az állományapasztást. Magyarán: selejtezni kell, aminek szintén megvan a több fázisú munkafolyamata. Előfordul persze az is, hogy a könyvek egy részét áthelyezzük a raktárba. Tehát tulajdonképpen állandó mozgásban vannak a könyvek. És egy könyvtáros dolgozó feladatait tekintve mindez még csak a jéghegy csúcsa.

Csúcsokról jut eszembe: szükség esetén egyes könyvtárakban bizony létrázni is kell, hiszen előfordul, hogy plafonig érnek a polcok.

Vegyük most sorba az olvasószolgálatban ellátandó feladatokat, csupán felsorolásszerűen:

→ információszolgáltatás

→ könyvek kölcsönzése, visszavételezése

→ hosszabbítások, előjegyzések, foglalások kezelése

→ (kérés esetén) könyvtárközi kölcsönzés intézése

→ statisztika vezetése

→ telefonhívások és levelezőrendszer

→ adminisztráció (beiratkozás, lejárt/elveszett olvasójegyek)

→ újságok, magazinok kezelése (ami lejárt, mappákba gyűjteni, frisset pecsételni, kitenni)

→ segítségnyújtás a digitális jólét program keretein belül (pl. olvasónak segíteni önéletrajz írásában, információ keresésében, stb.)

→ fénymásolás/nyomtatás/szkennelés/laminálás

→ olvasónak könyvet ajánlani, keresni (szakdolgozathoz, kutatómunkához)

Vannak ám vicces kérések is! Például, amikor az olvasó azt a könyvet keresi, amelynek sajnos nem emlékszik sem a címére, sem a szerzőjére, de azt tudja, hogy olyan közepes méretű, és sárga a borítója. És az újdonságok polcán (amit úgy kéthetente frissítünk) a harmadik sorban volt. Hmmm. Ezen paraméterek alapján sajnos nem tudunk rákeresni a rendszerünkben a könyvre, bármennyire is szeretnénk segíteni. 😅

Oké, akkor most nézzük, milyen egyéb feladatok vannak még:

→ rendezvények, programok, szakkörök szervezése, lebonyolítása

→ könyvajánlók írása

→ “könyvmadár” szolgáltatás (amikor házhoz visszük a könyvet)

→ gyerekvilág rendben tartása (széthagyott játékokat elpakolni, színezőket nyomtatni, időnként ceruzákat hegyezni: 50-60 darabot, alkalmanként átnézni a társasjátékokat, hogy hiánytalanul megvan-e minden részük)

→ a visszavételezett könyvek elpakolása, a raktári rend tartása

Na, erre az utolsó pontra muszáj kicsit kitérnem.

Az a lényege egy könyvtárnak, hogy minden egyes könyv a helyén legyen. Ugyanis, ha egy könyv nem a helyére kerül vissza, akkor az tulajdonképpen elveszett. 😬

Feldolgozáskor minden egyes könyvhöz hozzárendelünk egy betűjeles számot (Cutter-szám, szakkönyvek esetében ETO-jelzettel kiegészítve), ami alapján tudjuk, hogy pontosan melyik polcra, azon belül is mely’ könyvek közé kerül az adott kötet. Igen ám, de amikor egy vastagabb könyvet akarunk a helyére tenni, viszont fullosan tele van az adott polcsor, akkor egész sornyi könyveket vagyunk kénytelenek megmozgatni.

Így aztán lehetséges, hogy tíz könyvet nem három, hanem harminchárom perc alatt pakolunk a helyére. 😅

Vagy például raktárrendezés alkalmával, amikor van két üres polcunk, nagyon nem mindegy, hogy milyen könyvekkel töltjük fel azokat. Ilyenkor egyszerűen, ha nem is hegynyi, de szekrénnyi könyveket mozgatunk meg. (És így maradnak jó kondiban a könyvtárosok. 💪)

Igazság szerint az lenne az ideális, ha nyitás előtt mindennap át tudnánk nézni az állományt, hogy biztosan minden könyv a helyén van-e. Előfordul ugyanis, hogy egy olvasó levesz egy könyvet, megnézi, arrébb megy, levesz egy másikat, ám az elsőt nem a helyére teszi vissza. Amikor pedig éppen olyan könyvet keresünk, ami nincs a helyén… 😑

Az ilyen kóbor lelkeket vagy véletlenszerűen találjuk meg, vagy csak leltározás alkalmával.

No de még mindig nem értünk a teendők végére. Lássuk, mivel foglalatoskodik még egy könyvtáros.

Új könyvek beszerzésén túl előfordul olyan eset is, amikor magánszemély (vagy akár civil szervezet) felajánlja a magángyűjteményét, ami lehet több száz, de akár több ezer könyv is. Az ilyen felajánlásokat különgyűjteményként kezeljük, és természetesen a példányokat ugyanúgy fel kell szerelni és fel kell dolgozni, ahogyan az új könyvek esetében, majd kialakítani számukra egy megfelelő helyet.

Említettem, hogy az újságokkal is vannak teendőink, napi szinten. Ezen túlmenően viszont év elején, amikor sorban megérkeznek a januári lapszámok, az előző évi példányokat folyamatosan elkezdhetjük egy kupacba gyűjteni, összekötözni, és kitenni az olvasóknak eladásra. A nagyobb könyvtárakban több száz féle újság van (napilapok, heti/havilapok, magazinok stb.). Tehát ennek megfelelően a több százat felszorozhatjuk 12-vel, 52-vel vagy 300-valamennyivel. (Bocsi, nem fogom kiszámolni, hány lap fordulhat meg egy átlagos könyvtáros kezében éves szinten, mert én a betűket szeretem, nem a számokat. 😄) Szóval ezekkel is van dolog bőven.

Jó, menjünk tovább.

Egy könyvtárban az évek során nyilván több dolgozó is megfordul. Különböző mentalitással, és a munkához való különböző hozzáállással. Éppen ezért fordulhat elő az is, hogy a már feldolgozott könyveket javítani kell a rendszerben (hibás vagy hiányos feldolgozás miatt).

Ezenkívül ott vannak még örök kedvenceink, a drága jó sorozatok! Imádni való például, amikor a könyvborítón sehol sincs feltüntetve, hogy az egy összefüggő sorozat része, így a mi feladatunk, hogy a rendszerben összekapcsoljuk a részeket. Ez azért praktikus, mert amikor kikölcsönzi valaki a példányt, akkor látjuk, hogy éppen a harmadik részt vinné el, tehát rákérdezhetünk, olvasta-e az első kettőt. 😏

Hasonló kategória az analitikus feldolgozás. Ilyenkor egy könyvön belül azt soroljuk fel, hogy mit tartalmaz.

Például novellás- vagy versesköteteknél, szakkönyveknél vezetjük fel ily' módon a rendszerbe a megfelelő adatokat. Így, amikor az olvasó egy bizonyos verset keres, akkor tudni fogjuk, hogy melyik verseskötetben találjuk meg. Éppen ezért, amíg egy egyszerű regényt pár percen belül fel tudunk dolgozni, addig egy analitikus feldolgozás (tartalomjegyzék hosszúságától függően) órákba, de akár napokba is telhet.

Összefoglalva annyit mondhatok, hogy csodálatos ez a szakma! Változatos. Szellemi kihívások elé állít. Kreativitást igényel. Varázslatos mélységekkel bír. Türelemre tanít. Felelősségteljes, hiszen a tudás hatalom, és mi információt szolgáltatunk, könyveket ajánlunk. Könyveket, amelyek az emberekben képesek olyan változásokat elindítani, amelyek akár megváltoztathatják az egész életüket.

Állatok világnapja

 

Valóban szeretjük az állatokat? Valamennyit, vagy csak bizonyos fajtájukhoz vagyunk kedvesek, és bánunk velük kitüntetett figyelemmel? De mi van azokkal, amelyeket megeszünk? És vajon hogyan hatnak az állati termékek az egészségünkre, a környezetünkre? Mi az, amivel a legtöbbet tehetjük az állatokért?

Ezekre a kérdésekre kapunk választ az alábbi könyvekből:

Meglehet, hogy kellemetlen, esetleg sokkoló lesz szembesülni a tényekkel. Azokkal az igazságokkal, amelyeket az élelmiszeripar nem reklámoz, mert ha tisztában lennénk a termékeik előállításának folyamatával, biztosan nem vásárolnánk belőlük többet.

Elgondolkodtató lehet az is, hogy Magyarország az összlakosságot figyelembe véve a negyedik helyen áll az elhízottakat tekintve Európa szinten. Ha csak a felnőtteket nézzük, akkor miénk a dobogós első hely. Önáltatás lenne azt hinni, hogy ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy mit teszünk a tányérunkra nap mint nap. Vagy hogy ez ellen nem tehetünk semmit. Érdemes elgondolkodni azon is, vajon az ízlelőbimbóinknak nyújtott múló élvezetnek valójában mi az ára? Tisztában vagyunk-e azzal, milyen körülmények között kénytelenek élni azok az állatok, amelyeknek elvesszük a tejét, a tojását, az életét.

Finomakat enni állati termékek felhasználása nélkül is lehet! Ehhez nyújt nagy segítséget számos szakácskönyv mindazoknak, akik nem tudják, mivel helyettesíthetőek a megszokott állati eredetű hozzávalók. Bárki megtapasztalhatja, hogy bizony lehet igazán ízletes és laktató ételeket készíteni kizárólag növényi alapanyagok felhasználásával. Csupán ki kell próbálni a recepteket, és egy új, gazdag kulináris világ tárul fel előttünk.

receptgyűjtemény

Szabó Magda: Az őz

(részlet)

“Az állatokat mindig szerettem, tulajdonképpen még az Ambrus disznóit is, sírtam, mikor levágták őket, holott kaptunk kóstolót; nem ettem belőle, pedig milyen jó szaga volt. Apám mézen, tejen, tojáson, vajon élt, mi meg azon, ami éppen akadt, nálunk nem gyűlt meg moslék soha, nem tudtunk kutyát tartani. Egy időben selyembogaraim voltak, aztán az iskolában szertáros lettem, kaptam egy kimustrált akváriumot, akkor guppikat tartottam, míg meg nem döglöttek sorra. Angélának őze volt, az őz miatt mentem el hozzá egyszer, mikor már készen voltam a délutáni munkámmal.”

AZ ÁLLATOK VILÁGNAPJÁt október 4-én ünnepeljük. Ez a nap Assisi Szent Ferencnek, az állatok védőszentjének halála napja.

“Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért - te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt.”

Márai Sándor

Küzdeni érdemes

 

Miközben e sorokat írom, a Keletibe tartó vonaton ülök, épp ahogy szeptember 11-én. Csak akkor a szóbeli vizsgámra igyekeztem, most pedig nyaralni Tibivel. 💕

(...időközben visszatértünk a jól bejáratott, mókuskereket ezerrel pörgető kerékvágásba.)

 

Sikeresen elvégeztem a Segédkönyvtáros képzést. Az ötösre hajtottam, bármi áron. Keményen kellett tanulni érte? Igen. Lemondásokkal járt? Igen. És megérte? Ó, határozottan igen! 😄 Nem volt ugyan könnyű munka és család mellett (a családba a férjem és a négy cicánk tartozik bele), de ez az eredmény megerősített abban, hogy bármit elérhetek, amit csak akarok.

 

Máris sorakoznak a tervek és az újabb elérendő célok az életemben: először is, befejezem a félkész könyvemet, ami egy krimibe ágyazva boncolgatja a vegánság kérdéseit; majd nekiállok egy mesekönyvnek, közben pedig az angolomat akarom a legmagasabb szintre fejleszteni, mert azzal is vannak könyvekhez kapcsolódó terveim. 

 

Pár szót szeretnék még szentelni az Országos Széchényi Könyvtár által indított képzésnek. Maximálisan elégedett vagyok mind a színvonalával, mind a tanárok és a tanfolyamért felelősök hozzáállásával. Az oktatóink a tudásuk legjavát adták át nekünk. Biztos vagyok benne, hogy lesz még kedvemre való képzés, amit elvégzek majd általuk.

 

Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy bármilyen terve, álma is van, kezdjen neki a megvalósításának! Sokkal több erő és kitartás van bennünk, mint azt gondolnánk. Egy a lényeg: tartsuk szemünket a célon, lépkedjünk felé eltökélten, így biztosak lehetünk abban, hogy elérjük azt.