Műszakváltás

Tulajdonképpen egy picurka vicces véletlennek köszönhető, hogy megfogalmazódott bennem ennek a bejegyzésnek a megírása. Készítettem egy képet a fentebb említett momentumról, amit alább megtekinthetsz majd.

Amikor a könyvtár új könyveket vásárol, akkor az “újoncokkal” meglehetősen sok munka van: kikeresni a kódjukat, címkét ragasztani az előlapjukra és gerincükre, pecsételni, könyvkártyákat gyártani, bevételezni a számítógépes rendszerbe. Ja, és még a leltárkönyvbe is fel kell vezetni őket. Mivel roppant mód szeretek az ilyen dolgokkal pepecselni, önként és ...na jó, ha nem is dalolva, de dúdolva magamra szoktam vállalni ezeket a feladatokat.😊

Ezen a héten könyvkártyákat készítettem a számítógépen, amihez sablont használok, tehát csak az adatokat kell átírogatnom. Schobert Norbert: A nagy kalóriahazugság című szerzeménye után egy mesekönyv következett. Törlök-gépelek-törlök-gépelek, és egyszer csak a következő félkész kártyát pillantom meg a monitoromon:

Elég sokáig elkacarásztam magamban a dolgon.😄

Na de mire is akartam eredetileg kilyukadni? Talán csak arra, hogy egy ideje azt vettem észre magamon, hogy egyik műszakból csöppenek a másikba. Van ugye a munkahelyem főállásban, a háztartás vezetése, az állatkáim pátyolgatása, edzés, két blog vezetése, egy készülő könyv írása, és természetesen a legfontosabb dolog: egy férj! Hát nem állítom, hogy nem kellett megtanulnom zsonglőrködni az idővel…

Érdekes, hogy nemrégiben az egyik ismerősöm, miután elregéltem neki, mennyit pörgök, megjegyezte: “Hiszen te midig ilyen voltál.” Ezen kissé meglepődtem. Tényleg? És tényleg! És tulajdonképpen én ezt élvezem!😃 Ez tölt fel. Ez, hogy egyik műszakból csöppenek a másikba, miközben az agyam folyamatosan dolgozik; terveket szövök, feladatokat gyártok, ötletelek.

Persze tudom, mennyire fontos a pihenés is. Szoktam én pihenni, hol többet, hol kevesebbet. És ami a lényeg: most már teljesen máshogy állok az eddigi időhiányom nagy problémaköréhez. El is mesélem, hogyan:

Már csak egy gondolatot szeretnék megosztani Veled. Sokáig sajnos lelkiismeret-furdalásom volt, valahányszor pihenni merészeltem, és nem pörögtem állandóan. Ezen sokat kellett dolgoznom, hiszen nyugodt pihenésre igenis szükség van! Nekem a következő idézet segített a legtöbbet ennek az elfogadásában, amit Neked is megszívlelendő tanácsként adhatok:

“A pihenés befektetés önmagadba.”