Most már bátran bevallom, önkéntes diétám bizony elég
emberpróbáló.😒 Nyilván kényelmesebb lenne, ha a diéta ideje alatt csak ülnék a
babérjaimon, ám én továbbra sem vagyok hajlandó hanyagolni a mozgást az
életemből, ezért a jól bevált módszert követem, és heti öt-hat napon bizony alaposan megmozgatom a
porcikáimat.
Már említettem, hogy sokat segít rajtam a zabkása és a
puffasztott szeletek. A harmadik héttől viszont éreztem, hogy kell még valami,
amitől jóllakok, ami finom, nem mellesleg pedig belefér szigorúan szabott
étrendembe. És rátaláltam a zabra! Pontosabban: a zabpehelyből házilag darált
zabpehelylisztre és a zabkorpára (ezt már vettem). Való igaz, a zabkorpa
lényegesen drágább, mint a fehérliszt, de! A fehérliszt maga a tökéletes üres
kalória. Semmi használható tápanyag nincs benne. Szegény búzát annyira lecsupaszítják
lisztté válása során, hogy a végén zéró lesz a rosttartalma is. Minek fizessek
hát a semmiért? Kis kutatómunka után választásom tehát a zabra esett, mert:
- “a zab a legnagyobb energiaadó, és biológiai értelemben a legértékesebb fehérjetartalmú gabonafajta;
- az aminosavak gazdag tárháza;
- vérnyomáscsökkentő és keringésjavító hatása van;
- fehérjében, antioxidánsokban, ásványi anyagokban gazdag;
- magas a B- és E-vitamin-tartalma;
- rostban gazdag, alacsony szénhidráttartalma nem okoz hirtelen vércukorszint emelkedést;
- a többi gabonaféléhez képest jóval kevesebb keményítő van benne”.
Mindez túl szép, hogy igaz legyen, ugye? Így is van.
Egyetlen hátránya azért még ebből a csodanövényből készült lisztnek is van:
nehézkes vele dolgozni (főleg péksütik készítésénél). Bizony nem úgy
viselkedik, mint a hagyományos fehér liszt, ezért érdemes másfajta lisztekkel keverni
(teljes őrlésű, kókuszliszt, kukoricaliszt stb.).
Még egy dolgot szeretnék megemlíteni. Tapasztalatból mondom,
ami amúgy tény is, hogy az efféle tartalmasabb lisztekből készült ételek sokkal
jobban laktatnak, mint a fehér liszttel készült finomságok. Tíz-tizenkét darab
hagyományos palacsintát például vígan meg tud enni egy felnőtt férfiember
(néhány nő is), azonban ha a zablisztből készült változatnál lenne ilyen kis mohó
az ember fia/lánya, bizony megszenvedné a torkosságot.🙉 Úgy járna, mint a kis
gömböc a mesében… Szóval, ha ráadásul egy kicsit még matekozni is akarunk,
akkor kijön, hogy ha kevesebb is elég a drágább lisztből készült ételekből,
akkor kevesebbszer kell venni, plusz ha hozzávesszük, hogy az egészségünkre is jó hatással van, akkor aztán igazán megéri az árát!
Lisztprobléma tehát kipipálva.😁
Diétám kezdetén az is a kikötésem volt, hogy lehetőleg
teljesen mellőzzem a cukrot. Sajnos ez már sokkal-sokkal nehezebb feladat. Na
nem azért, mert cukorfüggő volnék, dehogy! Ellenkezőleg! Nem vagyok ugyan
cukorbeteg, de egyenesen beteg vagyok a cukortól. Főleg, ha az élelmiszeripar
lépten-nyomon le akarja nyomni a torkomon a lassan ölő fehér mérget. Sunyi módon
képesek még a fagyasztott zöldséghez is hozzákeverni!😱 El is mesélek egy
“kedves” epizódot egyik ebédkészítésemről.
Benyúlok a fagyóba, előhúzok egy csomag guszta mexikói
zöldségkeveréket, és valami belső sugallatra átböngészem, mi minden finomság
van benne. Nos, 93%-ban valóban finomságok voltak benne különböző zöldségek
formájában, ám a maradék 7% többek között kétféle olajat, sót, rizs keményítőt
és cukrot rejtett!! Ezt olvasván futóstroke-ot kaptam. Értsd: hirtelen
elborította a vér az agyamat. Úgy nézhettem ki, mint a rajzfilmekben az a kis mérges, vérben forgó szemű figura. Miközben visszaraktam a mexikói mixet a fagyóba,
és néhány alaposan átgondolt szitkot szórtam a készítőkre, újbóli választásom
egy sima finomfőzelékre esett, ami tényleg csak répát és borsót tartalmazott.
Mivel ételt nem dobok ki, szigorú diétám végeztével csak meg
fogom enni a cukrozott zöldséget. De lám, egy újabb tanulsággal gazdagodtam:
nagyon résen kell lenni, ha tudni akarod, mit etetnek meg veled! Innentől
kezdve talán nem is lesz túlzás, ha só vásárlásakor megnézem, van-e a sóban
hozzáadott cukor…😅
Tehát küzdök-küzdök kitartóan, és becsülettel végigcsinálom
a kis elvonókúrámat. Lelki segítség gyanánt még a kezdetekkor kitűztem a
konyhai üzenőfalra egy centit, amit kedvenc ollómmal naponta hűségesen szabdalok lefelé egyesével. A
képen a kezdő hosszúság látható, ami mára igencsak megrövidült. Már csak nyolcszor
kell belevágnom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése