Összetörve

 

Ez volt a búcsúsüti, amit a legutóbbi munkahelyemre vittem. Mákos-pudingos, valamint kölesből készült “túrós” rétes. Bocsi, nem is rétes volt ez, hanem leveles-tészta-göngyölet. 😄

Sok emberben él bizalmatlanság a vegán ételekkel kapcsolatban. Talán már meg sem lepődtem, amikor az egyik kedves és vicces volt kolleginám (mielőtt nekiláttak a sütinek) elindította a stoppert, hogy csekkolja, bizonyos idő elteltével életben vannak-e még a többiek. 😅

Most pedig jöjjön az élet(em)ről néhány gondolat.

Július végén költöztem Hollandiába. A hely neve MERU, azaz Maharishi European Research University. Önkéntes vagyok itt, teljes ellátásért és némi zsebpénzért. Továbbá rengeteg a szabadidőm, amit önmagamra és alkotásra fordíthatok. 🙏

Tulajdonképpen gyógyulni jöttem ide. Testileg-lelkileg belebetegedtem egy kapcsolatba, amiből csak nagyon nehezen tudtam végleg kilépni. Többször is nekifutottam, azonban nem voltam elég erős hozzá mindaddig, amíg a szervezetem jelzett: elég volt! Hónapokig fuldokolva köhögtem mellette. A lelkem azt kiabálta: “Nem bírok már egy levegőt szívni vele, fuldoklom!” A testem pedig erre reagált.

Miután elköltöztem, láss csodát, szinte nyom nélkül elmúltak a tünetek.

Sokat tanultam abból a kapcsolatból, és rengeteget erősödtem általa. Hála érte! Bár még mindig vannak a lelkemben lenyomatok, utóhatások. Sebek. Talán idővel ezek begyógyulnak, a hegek azonban mindig emlékeztetni fognak rá, hogy miken mentem keresztül, mennyi bántást engedtem be az életembe, és milyen jelekre figyeljek a jövőben.

Nem célom magamra húzni az áldozatszerepet. Elismerem a felelősségemet a kialakult kapcsolati dinamikában. Tele voltam megfelelési kényszerrel, elvárásokkal; az önbizalmam valahol nulla alatt lehetett; képtelen voltam kiállni magamért. Volt mit elengednem bőven, és volt hová fejlődnöm. Ugyanakkor rohadtul fájt szembesülnöm az árulással, megélni a csalódást, ami mélységes bizalomvesztéshez és kiábrándultsághoz vezetett. No igen, van még min dolgoznom.

A minap egy barátommal arról beszélgettünk, vajon miért kellett megtapasztalnom egy verbálisan bántalmazó, lehúzó, manipulatív kapcsolatot. Milyen minták, programok futnak bennem gyerekkoromtól, amelyek oda vezettek, hogy beengedjek az életembe egy férfit, aki nem becsült meg, kritizált, leminősített, kiabált velem, bűntudatot keltett bennem, manipulált, és aki más nő után vágyakozott mellettem. Nem biztos, hogy valaha is megfejtem a miértekre a választ. És talán nem is ez számít. Talán az számít, hogy most őszintén elmondjam: senkinek nincs joga ahhoz, hogy rosszul bánjon veled! Az, aki beléd fojtja a szót a mondatod közepén, kiabál veled, leminősít, kritizál, nem tartja be a szavát, hazudik neked is és veled kapcsolatban is, bűntudatot kelt benned; az a személy nem tisztel, nem becsül és nem szeret téget. Ami egyenlő azzal, hogy meg sem érdemel. Arra is figyelj oda, hogy mellette milyen embernek érzed magad. Értékesnek, vagy egy sz@r embernek? Az is intő jel, ha kibeszél, ócsáról neked másokat (főleg az exét). Biztos lehetsz benne, hogy TE leszel a következő, akit majd kibeszél másoknak, elárulva a legintimebb titkaitokat, feltupírozva a valóságot, hogy te legyél a rossz...

(Zárójelben szeretném tisztázni, hogy nem csak a női nem képviselőinek szól a mondanivalóm. Sajnos férfiak is szenvednek verbális bántalmazástól, manipulációtól, lelki zsarolástól.)

Légy tudatos arra, hogy a fentebb felsorolt vészjelek közül mire kapod fel a fejed, és mennyit engedsz be belőlük az életedbe. Az ugyanis a Te felelősséged, ha hagyod, hogy bántsanak. Egyedül Te húzhatod meg a saját határaidat. Ehhez viszont szeretned, tisztelned és becsülnöd kell magad! Ó, milyen könnyű ezt mondani, ugye?... Azt hiszem, ezzel van a legnehezebb dolgunk az életben. Viszont fontos, hogy dolgozzunk rajta! Ha pedig a fent említett vészcsengők közül bármelyiket észlelnéd, azonnal húzd fel a nyúlcipőt, és fuss, fuss, minél messzebb! Tapasztalatból tudom, hogy ez mennyire nehéz, amikor az ember szerelmes, viszont azt is tudom, hogy a lelked sugallatában, abban a bizonyos belső hangban mindig bízhatsz, mert ő jót akar neked. Csak figyeld, hogy mit súg. 😇

A képekről röviden: az elsőn a búcsúsüti látható; a második szemlélteti a lelkiállapotomat, amit eksz hagyott maga után; az utolsó kettő pedig azt sugallja, hogy a remény éltető sugarai mindig ott vannak borús gondolatfelhőink mögött, és képesek felolvasztani lelkünk megdermedt talaját, hogy az újra virágba borulhasson.

Búcsútúra a Pilisben

 

Külföldre költözésem előtt elköszöntem a Pilistől. Minden alkalommal, amikor a hegyekben túráztam, töltődtem, kikapcsolódtam. E legutóbbi alkalommal pedig óvatosan leguggoltam egy pillangó mellé, és megkérdeztem tőle: “Megengeded, hogy lefotózzalak?” És nemhogy megengedte, még pózolt is nekem! Széttárta a szárnyacskáit szép feszesre, és megvárta, amíg készítek róla néhány képet.

Köszönöm!

Barátság

Jázmin rizs, tökfőzelék, vajbab. Az első két étket egy kedves barátnőmnek köszönhetem, utóbbit a konzervgyárnak.😅

Amikor júliusban Ancsiéknál vendégeskedtem, a férjével együtt elmentünk kirándulni egy jót Dégre, a Festetics-kastély hatalmas, csodaszép parkjába. Ancsi egyébiránt isteni finom levendulaszörpöt is ajándékozott nekem.😊 Továbbá a kincsestárából készíthettem magamnak egy csodás karkötőt, amelynek különleges jelentése van számomra.😇 Az utolsó képen pedig a két édes pofa kutyusuk látható.💕

Szívből tudom ajánlani az alábbi oldalt: Angel's Wings

Mindenképpen érdemes felkeresni, talán Te is kincsekre bukkansz.😉

Önazonosság

Sokat tanultam magamról az elmúlt időszakban. Ehhez azonban kellett egy jó tanító.

Tíz éve kezdtem el a keresést. Választ akartam kapni arra a kérdésre, hogy miért úgy nőttem fel, ahogy. Mi miért nem tudtunk szépen élni?

Most nem piszkálnám fel a gyerekkoromat, az azonban érdekes, hogy még a felnőtt énemre, viselkedésemre és szokásaimra is mekkora hatással van.

Olyan minták és programok futnak bennünk, amelyek miatt rendkívül nehéz rálátni magunkra. Hátralépni és megfigyelni, hogy mit miért teszünk; bizonyos szituációk milyen válaszreakciókat váltanak ki belőlünk.

És persze az a nagy helyzet, hogy mindenki azt hiszi, hogy neki van igaza. Ami nyilván így is van. A Te szemszögedből mindig Neked van igazad. De mi van akkor, ha meghallgatod a másikat? Vagy megpróbálsz belehelyezkedni, beleérezni az ő helyzetébe? Egyáltalán, honnan tudhatod, hogy a másik ember mit érez, mi a jó neki, mi motiválja?

Amit én érzek, az az, hogy végre életemben először jóban vagyok önmagammal. Elfogadtam és szeretem magam. Ide azonban fájdalmas úton érkeztem el.

Sajnos volt olyan társ is az életemben, akinek az elvárásainak nem tudtam megfelelni; sem külsőleg, sem belső tulajdonságaimat tekintve. Többek között idegesítette a derűm. Elhitette velem, hogy az hamis, és hazudok magamnak, és mindenki másnak is.

NEM!

A belőlem fakadó, áradó életöröm, hálaérzet és derű nem hamis! Szívből jön. És igenis nap mint nap igyekszem ezt megtartani, magamért és másokért.

Most már képes vagyok hálát adni azért, hogy az az ember ráébresztett arra, hogy hol NINCS a helyem, hogy milyen NEM vagyok, és hogy merre NE menjek. Köszönöm, hogy megtanultam kiállni magamért! Köszönöm, hogy általa erősödtem, és elfogadtam, megszerettem magamat! Köszönöm, hogy a segítségével felszínre törtek és tisztultak csúnya, mélyre elnyomott, fájó sebek. Vannak még. Tudom. Érzem. De készen állok a tisztulásra.

Köszönöm a képet Aranyosi Kingának! 🙏

Közösségben, közös célért

 

Szívügyem az állatvédelem.

Közel öt éve iktattam ki minden állati eredetű terméket az étrendemből - egyik napról a másikra. Semmiféle hiányérzetem nem támadt (azóta sem), és nem lemondásként élem meg a döntésemet. Növényi alapanyagokból igazán finomakat eszek, ráadásul bőségesen (Instagram, YouTube).

Bevallom, az utam elején “harcos vegán” voltam. AKARTAM, hogy felnyíljon az emberek szeme, és meglássák, milyen áron kerül a boltokba, illetve a tányérjukra az állati eredetű étel. Sajnos azonban be kellett látnom, hogy ez nem ilyen egyszerű. Az emberek többsége nem rendelkezik elegendő információval a növényi étrendről, az állati termékek egészséget károsító hatásairól, az állattartás horrorisztikus körülményeiről, valamint ennek a nagyüzemi, iparosított eljárása által okozott környezeti károkról. És persze azt sem szabad elfelejteni, hogy tudatosan elhitették velünk, hogy állati termékekre szükségünk van (nincs!), továbbá belénk nevelték, hogy vannak “háziállatok” és “haszonállatok”, utóbbiakat pedig nyugodt lelkiismerettel tárgyiasíthatjuk, használhatjuk.

Tapasztalatuk sincs azzal kapcsolatban, hogy mennyi testi nyavalyától képes megszabadítani a növényi étrend; milyen fantasztikus, már-már hihetetlen mértékű emelő hatással van energiaszintünkre, közérzetünkre.

Marad tehát a példamutatás, az információk, tapasztalatok megosztása ebben a témában, receptek bemutatása, vegán ételekkel való kínálás rokonok, barátok körében; illetve az, hogy összefogunk, és szó szerint és átvitt értelemben is kiállunk az állatokért.

2023. 07. 07. Nyugati tér

Ami nem öl meg, az erősebbé tesz

 

Újabb próbatétel elé állított az élet. Akár így is felfoghattam volna a dolgot: 😳😟🥺😭🤬

Ám én helyette ezt választottam: 💁‍♀️🤔😏😌😀

Attól tartok, annyira nem szeretek unatkozni, hogy nem véletlenül zajlanak bennem és körülöttem jelentős változások. De viccet félretéve, hiszem, hogy nincsenek véletlenek, és minden értünk van. Azért, hogy fejlődjünk, csiszolódjunk. A Mesterem, Őrlős Gábor szavait idézem: „Amiben fejlődnünk kell, de nem akarunk, azt csak szenvedésen keresztül fogjuk megfejlődni magunkban.”

Végtelenül hálás vagyok, amiért három éve rátaláltam arra az elfogadó és szeretetteljes, emelő közösségre, amelynek a tagja lehetek.💗 Ha ők nem lennének, akkor:

A) antidepresszánsokon élnék

B) alkoholista lennék

C) feladtam volna ezt az életet;

vagy:

A+B+C a négyzeten.🙈

Belőlük merítek erőt. Az elmúlt időszakban erre különösen nagy szükségem volt, mert akkora taslikat kaptam az élettől, hogy a fal adta a másikat.😅 Onnan tudom, hogy sokat erősödtem lelkileg, hogy nem omlottam össze, hanem inkább arra koncentráltam, hogy megoldjam az adott helyzeteket. Jó, bevallom, egyszer-kétszer sírtam. Ám a hála könnyei potyogtak a szememből, ugyanis ahogy bezárultak mögöttem ajtók, csodálatos módon úgy nyíltak ki újabbak, jobb lehetőségeket tárva elém. És azért is sírtam örömömben, mert a megfelelő időben kaptam segítőket, mondhatni, azt is csodamód.😇

Mindezzel arra szeretném felhívni a figyelmedet, hogy jöjjenek az életben bármilyen nehézségek, feladatok, kihívások, próbálj meg minden erőddel azon lenni, hogy meglásd bennük a fejlődési lehetőséget, vagy valami új dolog kezdetét, és ne ragadj bele a negatív, lehúzó érzésekbe. Hidd el, ha bátran és a derűdet megtartva csakis előre tekintesz, megtalálod a megoldást. Mindig van megoldás! A próbák pedig, csak próbák…

Érdem szerint

 

Öt év munkája. Kettőnk “gyermeke”. Akadályok tömkelege. Kitartásunk erősödése. Jelentős befektetés. Álmaink megvalósulása. Mérhetetlen öröm és hála.

Röviden így tudnám összefoglalni a Judit barátnőmmel💗 közösen alkotott krimi elkészültével kapcsolatos gondolataimat, érzéseimet. Hosszabban is írhatnék róla, de nem teszem. (A könyv végén bővebben is kifejtettem a “Kulisszatitkok a könyv születéséről” című oldalakon.)

Ebben a könyvben benne van szívünk-lelkünk.

Fogadd szeretettel, mert szeretettel készült!😊

Novum Kiadó

Megtalálható továbbá az AMAZON-on, valamint a nagyobb budapesti, szegedi, pécsi LÍRA boltokban.

 

Akik már olvasták:

“Bevallom elfogult vagyok könyvek terén, thriller és krimi könyvet szeretek a legjobban olvasni, így ez a könyv is megfogott. Gyönyörű és minőségi, témáját tekintve is érdekes, nehéz mindenkinek megfelelni ebben a körben.

Lépésről lépésre épül fel a történet, így több szemszögből lehet rátalálni az eseményekre.

Gratulálok Rita, csak így tovább!!”

Bodó Edina

 

“Hol is kezdjem?

Amikor Rita felkért, hogy írjak pár sort a regényhez, örömmel fogadtam, azután elolvastam újra, majd órákig törtem a fejem, hogyan is fogjak hozzá. Mert nem könnyű dolog ez. Beszélni a történetről, jól fogalmazni, őszintének lenni, de nem bántóan, felkelteni a kíváncsiságot, de nem árulni el sokat. Egy biztos, a mondanivalót nem rejtette véka alá, vállalva ezzel (sőt éppen ezért), hogy megossza leendő olvasóit.

 A regényről:

Már az első oldalakból sugárzik a Ritára oly jellemző pozitivitás, amivel barátságos, készséges, ragaszkodó figurákat hívott életre (s még nem is említettem Caesart, Tornádót, Spenótot és Brokkolit. :))

A több szálon futó cselekmény főbb szereplői modern gondolkodású, lendületes, kedvelhető emberek, akiknek betekinthetünk a mindennapjaikba, s akiknek jelleme, hivatástudata példaértékű, mégis, vagy éppen ezért gyanúsítottaivá válhatnak a tárgyalt bűnügynek.

A cselekmény egy olyan nyomozást követ végig, ami több nehezen magyarázható, értelmetlennek tűnő gyilkosság mikéntjét és okát igyekszik feltárni, beleszőve a történetbe némi humort, iróniát és romantikát. Ez utóbbit duplán, ami itt bátortalan, már-már eszményi, utópisztikus, ott piszkálódó, sőt pimasz mégis hiteles.

Hogy krimi-e? Biztosan.

Hogy horror-e? Nos, nem folyik a vér, nincsenek hosszan és gyomorforgatóan taglalt, iszonyodásra késztető leírások. Vagy mégis?

Döntse el ki-ki maga aszerint, hogy mit fogad be a gyomra.”

Csonki Katalin

“Hogy mitől lesz jó egy könyv és mitől nem az sok mindenen múlik, legalább is ezt szokták mondani. Én úgy gondolom valójában az olvasó lelki állapotán múlik. Hiszen maga az író mindig egy fantasztikus dolgot alkot, hoz létre. Viszont nem mindegy mi olvasók mikor találunk rá, erre a fantasztikus dologra.

Magam részéről én nagyon hálás vagyok, hogy az elsők között lehettem ennek a csodának a születésénél. Megkaptam tőle az izgalmat, a rejtélyt, a szerelmet, (a dögös pasit, a sexi nőt, akire az összes többi nő féltékeny,) a testvéri szeretetet, az összetartást és a figyelmet arra, ami azt hiszem sokunkban ott lapul. Az állatok féltését, óvását és a végtelen szeretetük észrevételét.

Szívből ajánlom a könyvet mindazoknak, akik szeretik a krimiket, a jó könyveket, az izgalmakat, vagy csak egyszerűen rajonganak a könyvekért!”

Szögi Annamária