Ne tovább!!

Eddig tartott. Eddig szaladhattam el a problémáim elől, önmagam elől.⁣

Az utóbbi időben bevett szokásommá vált, hogy amint rosszul éreztem magam lelkileg, futottam egyet. Vagy tekertem egy nagyot. Aztán történt egy kis baleset…⁣

Lépcsőfok egy szokatlan helyen, figyelmetlenség, rohanás a jövőbe, figyelmeztetés az Élettől. Nevezhetem akárminek. Lényeg, hogy megtörtént. És ezért hálás vagyok. Főleg pedig azért, hogy nem komolyabb taslit kaptam.⁣ 🙏

Nem, nem csupa öröm és ragyogás és önfeledt futkározás az életem. Én is össze tudok zuhanni. A padló is felettébb megszokott hely lett számomra az utóbbi hetekben. Igen sok időt töltöttem ott.⁣

Elvesztem. Elbizonytalanodtam. Mi az én Utam? Vajon az, amit “akarok”, összhangban áll azzal, amit az Élet szánt nekem? Hogyan tudnék szolgálni, értéket teremteni? Hol a helyem? Egyáltalán, mi az Életfeladatom?⁣

Ezek a kérdések pörögtek az elmémben, megállás nélkül. És én is pörögtem megállás nélkül. Mindennel foglalkoztam, kivéve azzal, hogy befelé figyeljek, és meghalljam a válaszokat. Mert a válaszok mindig bennünk vannak! Csak időnként meg kellene állni, és figyelni rájuk. Hát én most megálltam. És figyelek. 😇

Kicsit elmélkedtem erről a dologról. Ha kíváncsi vagy rá, itt tudod megnézni:

A balesetek értünk vannak

Triatlon növényi alapokon

 

Magam sem hittem volna, de megcsináltam! Oké, az egy dolog, hogy külön-külön edzettem már előtte, de egymás után rakni a 0,75 km úszást, a 20 km tekerést és 5 km futást, elég rendes kihívás volt.

Bevallom, az úszástól tartottam, mert már sok éve nem jártam úszómedencében. (Pedig a strand szó szerint a szomszédunkban van. 🙈) Viszont nem kapkodtam el a dolgot, beosztottam az erőmet, így végül sikerült teljesíteni a távot. Jó, hozzáteszem, békaúszást választottam, ami a tempóját tekintve is hasonlított a róla elnevezett jószágra… 😅

Külön hála illeti meg az úszómester hölgyet, aki szavakkal biztatott minket, amatőr indulókat, hogy tartsunk ki. 🙏

Megvolt tehát az első teljesítendő feladat, és én már előre örültem, hogy száraz ruhába bújhatok. Aha! A reggeli izgatott készülődésemben olyan ügyesen sikerült a kulacsomra csavarni a tetejét, hogy a belőle kiszivárgott víz totál eláztatta a táskámban lapuló edzőfelszerelésemet. 😂 No de nem agonizáltam sokat a tragédiámon. Egy elnagyolt törölközés után már ugrottam is a bicajos cuccba, majd nyeregbe pattantam. Isteni volt a reggeli kellemes napsütésben tekerni. Menet közben pedig többször is figyelmeztettem magam, hogy osszam be az erőmet, mert bizony várt még rám 5 km futás!

Bicajozás előtt, és a táv felénél is jócskán kortyoltam az előre elkészített, energiával teli turmixomból, szóval az energiapótlás rendben volt.

Elérkezett a harmadik feladat teljesítésének megkezdése is! Leraktam a bringámat a dokkban, és már indultam is. Igazán sokat segítettek az aszfaltra felrajzolt kis motivációk, külön hála értük a szervezőknek! 💗

Érdekes tapasztalás volt ennyi úszás és tekerés után futni. Azt hittem, bele kell majd sétálnom, de szerencsére elkaptam egy ritmust, és csak futottam, futottam. Közben pedig azért is hálás voltam, hogy van két lábam, egészséges vagyok, tehát futhatok. 😊

Az is sokat segített a kitartásban, hogy volt egy célom, miért is vállalkoztam erre a kihívásra. Nincs semmilyen sportmúltam. Nagyon sokáig gondjaim voltak a súlyommal. Amióta azonban áttértem a növényi alapú étrendre, az összes maradék felesleges kilómat leadtam, 100%-osan egészséges vagyok, az energiaszintem pedig az egekben! Mindez “csupán” attól, hogy többé nem juttatok a szervezetembe semmiféle állati terméket. Szóval, igen, az állatokért futottam. Azért, hogy elmondhassam, pusztán a növények erejével igenis jelentős változásokat lehet elérni. 💪

Amúgy röhej, de aznap reggel, amikor megcsináltam a triatlont, még mindig annyira telve voltam energiával, hogy az igen bőséges vacsi után el kellett mennem sétálni egy órát.

Jövőre szerintem ismét benevezem magam egy ilyen mókára.

a 106-oska 😄

csobbanás előtt

csak semmi kapkodás 😅

Megcsináltam!

regenerálódás

Minden relatív

Általában hogy telik egy munkanapod? Gyorsan elrepül, vagy folyton az órát lesed, mikor mehetsz végre haza? Szereted, amit csinálsz, vagy azon elmélkedsz, mi értelme az egésznek?

Legutóbb, amikor mancskarbantartáson jártam, ez is szóba került. A pedikűrösöm boldog mosollyal az arcán mesélte, milyen gyorsan elrepül a napja, hiszen szereti a szakmáját. És ez bizony látszott is rajta. 😊

Nem akarom megnevezni, melyikben, de az egyik helyi szupermarketben dolgozik egy pénztáros, akinél öröm fizetni! Mosolyog, figyelmes, a vásárló szemébe néz, és mindig van egy kedves szava. 😍 Ugyanakkor, ugyanezen a helyen egy olyan eladó is dolgozik, aki mufurc, kedvetlen, és látszik rajta, hogy a pokolba kívánja az összes vevőt. Pedig ugyanaz a munkakör! Szerintem utóbbi hölgynek lassabban és nehezebben telik a napja. 😐

Kétféle módon lehet javítani egy “nemszeretem” munkán. Vagy a hozzáállásod tudatos megváltoztatásával, vagy pedig egy drasztikusabb lépéssel: munkahelyváltással. Utóbbihoz nem kevés bátorság és elszántság kell, az tuti. Előbbi viszont már sokkal könnyebb feladat, hiszen csakis Te döntheted el, hogyan érzed magad az adott pillanatban. Nem a körülmények! Akkor is mosolyoghatsz, ha szakad az eső, és akkor is lehetsz durcás, amikor hétágra süt a nap. 🌞 Az érzéseidet senki más nem választhatja meg helyetted. Válaszd a derűt! Mert megéri, és mert megérdemled. 💓

Égi áldás!

Eláztam. Nem kicsit. 😄

Az úgy történt, hogy kedden elindultam bicajozni. Nem volt ugyan felhőmentes az ég, de a franc se gondolta, hogy a nyakamba fog szakadni. Tekerek-tekerek🚴‍♂️, egyszer csak elkezd esni. Jó. Nem telik el egy perc, már ömlik, szakad, záporozik rám az égi áldás! És képzeld, örültem neki! Arra gondoltam ugyanis, hogy most kívül-belül tisztulok. 🙏 Belegondoltam, mennyire szerencsés vagyok. Hiszen megvan a szabadságom. Ép és egészséges vagyok, tehát mozoghatok. Van biciklim. Van hová hazamennem, ahol ráadásul lezuhanyozhatok és tiszta, száraz ruhába bújhatok. Van mit ennem! Mindez átfutott az agyamon (miközben a szakadó esőben tapostam a pedált), és egyre szélesebb mosolyra húzódott a szám. 😃

A legnagyobb poén az egészben, hogy éppen aznap délután elmélkedtem azon, milyen jó lenne kimosnom az edzőcipőmet. Nos, ki lett mosva, méghozzá alaposan. 😅 Amikor pedig otthon felfordítottam az egyiket, hogy kiöntsem belőle a vizet (mondom én, hogy ömlött az eső!), akkor egy méretes smiley-t találtam a talpára ragadva. Hát mi ez, ha nem az Univerzum üzenete? 😇

Arra biztatlak, Te is lásd meg mindenben a jót! Gondold végig, mire emlékeztet az adott szituáció, amiért hálás lehetsz? Mert még ha az éppen megélt nehezebb pillanatodban nem is tudod, hogy miért jó az neked, hidd el, ezen a csodálatos Földön minden Érted van! 💝

U. i.: Azt ugye mondanom sem kell, hogy amint hazaértem, elállt az eső? 😂

 

Ingyenes tanácsadás

A legutóbbi, futással kapcsolatos bejegyzésemre Facebook üzenetben reagált egyik kedves ismerősöm. A posztban arról is írtam, hogy mit reggelizek (gyümölcs, müzli stb.). Szóval kaptam egy linket, amiben felsorolták, mi mindent “nem szabad” enni a reggeli órákban. Köztük bizonyos gyümölcsöket sem. Na, akkor erre most reagálok. 😅

Elfelejtettük, hogy mi magunk vagyunk a testünk táplálkozási szakértői. Nem kellene hagynunk, hogy egy random “tizeslistás” cikket összerakó idegen, vagy a reklámok, netán az élelmiszeripar, esetleg a szokásaink diktálják le, hogy mikor mit ehetünk! Miért nem figyelünk a testünk jelzéseire? Saját magunk is kitapasztalhatnánk, mi az, ami jólesik, a javunkra válik, és mi az, ami nem.

Én már hosszú ideje indítom a napomat többnyire gyümölcsökkel, és kijelenthetem, hogy soha nem voltam még ennyire rendben. Hozzáteszem, ez azóta van így, amióta áttértem a teljes értékű növényi étrendre. 😇

Egy másik kedves ismerősömtől ugyancsak kaptam jó tanácsot a táplálkozásommal kapcsolatban. Egyébként ezekért valójában hálás vagyok, mert látszik, hogy törődnek velem.

Szóval az volt az intés, hogy kerüljem a fehérjeporokat. Én erre csak azt mondom, hogy valóban nem lenne szükségem rájuk, hiszen az étrendemnek köszönhetően minden szükséges makro- és tápanyagot megkap a szervezetem a tökéletes működéséhez. Néhanapján mégis fogyasztok növényi fehérjeport, mert szeretem az ízét, és jólesik. Úgy gondolom, ez még belefér az egészséges táplálkozásba. Ugyanez már egyáltalán nem jelenthető ki az állati termékekről, amelyek folyamatos gyulladásban tartják a szervezetet. Csak szét kell nézni, hány elhízott/túlsúlyos ember (sajnos egyre több gyerek is) van körülöttünk, és hányan szednek közülük marékszámra gyógyszereket!

Ugyanúgy a mozgás terén is nyugodtan hallgathatunk a testünk jelzéseire. Nekem például bejött az éhgyomorra történő futás. (A súlyzós edzés üres hassal már nem.) Futás közben is figyelek a belső hangomra. Van, hogy betervezek ötven percet, de érzem, hogy aznap elég lesz negyven is. Máskor viszont annyira belejövök, hogy hatvan percet futok egyhuzamban, mégis jól bírom, és jólesik. 😊

Ha tehát én is adhatok egy megszívlelendő tanácsot, akkor annyit mondanék csupán: figyelj befelé! 💓

Vitamin

Tél volt. Metszően hideg szél fújt a kisváros házfalai között. Az égen gyülekező szürke, nagyhasú felhők fehér hópelyhek születését ígérték.

Ivett szokás szerint késésben volt. Mindössze vitaminért ugrott be munka előtt a patikába. Az influenzaszezon kellős közepén halvány reménye sem lehetett, hogy hamar sorra kerül.

Fiatal volt, egészségesen étkezett, sokat sportolt. Nem neki kellett a vitamin, hanem idős, beteges szüleinek.

Belépett. Az átható gyógyszerszagtól elfintorodott, az odabent uralkodó meleg azonban jólesően ölelte körül átfázott testét. Szeretett csinosan öltözni, ezért még a leghidegebb időkben is csípőnadrágot vett fel, olyan kabátkával, ami nem védte a derekát. Sapkát és sálat pedig esze ágában sem volt viselni!

Szerencséje volt. Csupán egy idős néni állt előtte. Éppen fizetett. Várakozás közben a lány alaposan megnézte magának. Bár kabátján látszott, hogy kissé viseltes, mégis igényes, ápolt benyomást keltett. Bordó kalap volt a fején, amelyet színes, nemezelt gyapjúból készített virágok díszítettek. Ivett elmosolyodott. A néni a nagymamáját juttatta eszébe.

Az idős hölgy egy kisebb szatyor gyógyszerért cserébe egy nagyobb összeget hagyott a gyógyszertárban. Nem igazán akart panaszkodni a patikus hölgynek, mégis megjegyezte, mennyire nehezen jönnek ki beteg férjével a nyugdíjukból, és hogy egy ledolgozott élet jutalma szigorú beosztás szerint élni, valamint nap mint nap a forintokat rakosgatni aszerint, mi az, ami elengedhetetlen, mi az, ami fontos, és mi minden az, amit már nem engedhetnek meg maguknak. A néni multivitamint szeretett volna venni. Ez pedig a legutóbbi kategóriába tartozott. Így csak lemondóan sóhajtott, miközben eltette hatalmas, kissé kopottas kézitáskájába a gyógyszereket, majd elköszönt a patikustól, és elindult kifelé.

Ivett megsajnálta szegény nyugdíjas asszonyt. Mialatt várakozott, feltámadt benne az elhatározás, hogy megszólítja. Fejben el is játszotta a jelenetet. Még a párbeszédeket is kigondolta.

– Elnézést kérek! Meg tetszik engedni, hogy vegyek a néninek egy doboz vitamint?

Az idős hölgy csak nézett rá elkerekedett szemekkel, ezért Ivett gyorsan hozzátette:

– Igazán szívesen megtenném, csak tessék megmondani, mit szeretne, és én boldogan kifizetem.

Ivett már-már attól félt, hogy megsértette a néni önérzetét, ezért visszautasítja a felajánlott segítséget, ám a meglepett hölgy a következő pillanatban örömkönnyekben tört ki, és hálásan megölelte jótevőjét. Kis híján Ivett is elpityeredett.

A néni elengedte Ivettet, két kezébe fogta a lány gondosan manikűrözött kezeit, a szemébe nézett, és végre megszólalt:

– Ki vagy te? Valami angyal, ugye? Téged az ég küldött!

– Akkor megvehetem a vitamint? – kérdezte Ivett reménykedve.

Az idős hölgy visszalépett a pénztárhoz, és kikérte a patikustól a multivitamint. Három havi adagot. Máris boldogan számolgatta, hogy ha a férje és ő is mindennap szedi, akkor is kitart ennek a csúnya vírusos időszaknak a végéig.

Ivett hálás volt, amiért hozzájárulhatott két idős ember immunrendszerének megerősítéséhez. És azért is hálás volt, amiért megengedhette magának, hogy valami jót cselekedjen. Hiszen miért ne adakozna önzetlenül? Még akkor is, ha tudja, hogy viszonzásképp legfeljebb egy mosolyt és néhány örömkönnyet kap? Miért is ne?

A patikus megjegyezte: ilyet sem látott még, amióta ott dolgozik. Pályafutása alatt nem volt még olyan ember, aki meg merte volna szólítani a másikat, hogy tud-e valamiben segíteni. 

Közben a néni eltette táskájába a megvásárolt gyógyszereket, elköszönt a patikustól, és elindult kifelé. Ivett némán, lehajtott fejjel a pulthoz lépett, és kikérte, amiért bement munka előtt: a vitaminokat idős szüleinek.

Fák Lelke

Hallottad már beszélni a fákat?

Csendben állnak, az ég felé nyúlva.

Isten figyel minden egyes ágat,

Lombjuk közt kismadarak bújnak.

Erdőn, ha jársz, tested felfrissülhet,

Tüdőd kitágul, szíved örömmel teli.

Tűző naptól menedékre lelhetsz,

Lelked a nyugalmat itt biztos megleli.

Figyelj jól, a fák hozzád is szólnak.

Elsuttogják, mit kérnek tőled.

Légy tudatos, gyere vissza holnap,

Vigyázz rájuk, és öleld át őket!

 

A vershez tartozó fotók itt tekinthetőek meg:

Instagram