THIS IS SPARTAAA-CUS

Nem mindennapi kalandban volt részem június 24-én, szombaton. Kénytelen vagyok jól összeszedni a gondolataimat, hiszen az élmény egyszerűen leírhatatlan (és én mégis megpróbálkozom azzal, hogy leírjam)!😄

Férjemmel ez év januárjában csatlakoztunk az Alföld Turista Egyesülethez, és milyen jól tettük! Kedves és segítőkész csapatba csöppentünk, akikkel remek túrákon veszünk részt.

Érdekes módon a szombatra meghirdetett Spartacus-túrára mindössze egy maroknyian jelentkeztünk, így tehát a kis csipetnyi csapat be is fért egy személyautóba. Amikor sofőrünk aggodalmasan hátrapillantott, kényelmünket ellenőrizvén, megnyugtattam, hogy sok hóember kis helyen is elfér, főleg, ha megolvad. Ám szerencsére mi nem indultunk olvadásnak, hála a légkondi csodájának! Meg persze még a nap sem nagyon lendült bele a feladatába (emberek ropogósra pirítása, pácolása), hiszen hajnali hat óra sem volt még indulásunkkor.

Mielőtt elmesélném a folytatást, hadd mutassam be túratársaimat: férjem (Tibi); egy hetvenhét éves, igen tapasztalt veterán (Ádám); egy szintén tapasztalt úriember (Béla); és a túravezetőnk (Laci), aki egyben a sofőri feladatot is elvállalta.

Mivel sajnos teleportálni egyikünk sem tudott, így négy órát kellett áldozni az életünkből arra, hogy megérkezzünk úticélunkhoz: Dömösre. Ott leparkoltunk, felnyaláboltuk menetfelszerelésünket, és tíz óra előtt tíz perccel nekivágtunk a nagy kalandnak.😎

Sokat jelentett, hogy már a túra legelején, tehát frissen, erőnk teljében leküzdöttük az 568 méteres szintkülönbséget. Igen, felfelé!😅 Ez volt az a szakasz, ahol tovább edzhettem magam a tériszonyom legyőzésében. Elcsépelt mondat, tudom, ám annál bölcsebb: a félelmeidet úgy tudod legyőzni, ha szembenézel velük. Hát én szembenéztem az alattam tátongó nagy mélységgel!😱 Meg kell mondjam, már csak halványan él bennem egy kis iszonyat a tértől. Hozzáteszem, a legnagyobb csapást maga a Spartacus-ösvény mérte iszonytató tériszonyomra. De erről később.

Szeretnék kicsit kitérni az állóképességemre, hátha valakit rendszeres mozgásra fog inspirálni a fejlődésem. Két évvel ezelőtti, legelső 20 km-es túrámon az emelkedőn úgy ziháltam, mint az asztmájától szenvedő Drakula; másnap pedig úgy járkáltam, mint egy szériahibás Terminátor; valamint leülésnél és felállásnál is óbégattam kínomban.😂 Ezzel szemben idén úgy másztam fel a sziklákon, mint pók a falon, és másnap szinte semmi izomlázat nem éreztem. Gyanítom, ezt leginkább a heti négy-öt, néha hat alkalommal végzett rendszeres edzéseimnek köszönhetem (meg persze két éve jóval többet is nyomtam…).

Térjünk vissza a jelenbe! Mentünk, mendegéltünk, közben beszélgettünk, és bizony sok okosságot tanultam tapasztalt túratársaimtól. Közben pedig néha kétrét görnyedtem a nevetéstől, olyan mókás sztorikat adtak elő. Ádám például, aki tán’ már több mint negyvenöt éve túrázik, mesélte, hogy amikor megcsinálta az első 100 km-es túráját, akkor… de hadd adjam ezeket a szavakat az ő szájába: “Úgy képzeld el Rita… (a levegővétel helye), hogy a túra végeztével…, otthon beleültem egy kád meleg vízbe…, és egy hét múlva…,” az én agyamon pedig sebtiben keresztülnyargalt a mondat befejezése: “...is ott ültem”. De persze nem ez volt a történet vége. Szóval kellemesen eldiskuráltunk, egészen a Spartacus-ösvényig. Ott ugyanis roppant mód kellett ügyelni minden lépésünkre.😨

Azt gyanítom, hogy nem véletlenül kapta az ösvény a nevét. Aki ott végigmegy, az egy igazi bátor gladiátor! Az út túlnyomórészt olyan keskeny, mint egy anorexiás modell csípője, és vannak hirtelen éles kanyarok, amikor az ember megy-megy, és egyszer csak ott a lába előtt a nagy semmi! Fantasztikus útvonal! Maga az ösvény Pilisszentlászló és Visegrád között kanyarog, a csodálatosan szép Visegrádi-hegység ölelésében. Lehet, hogy megterhelőnek tűnik egy ilyen túra, de hál’ Istennek már tapasztalatból mondhatom el, hogy noha valóban elfárad az ember, mégis csodásan feltölti lelkileg - hosszú időre!😊

Szombati végeredményünk tehát kicsivel több, mint 24 km, 768 méter szinten. És ami a fő, épségben hazaértünk, hogy megírhassam ezt az élménybeszámolót - remélhetőleg kedvcsinálónak!

Már csak annyit jegyeznék meg itt a végén, hogy az első linkre kattintva a saját kezűleg készített képek mustrálhatók meg. A második link képeit - amelyek magát a Spartacus-ösvényt mutatják - a netről szedtem le, mert hősiesen bevallom, megmászása közben az életemért kapaszkodtam!🙈
a túra
Spartacus-ösvény