Tengerparton

Egy kellemes, langyos, napsütéses, szeptemberi kora reggelen Tibimmel felkerekedtünk, és elindultunk a tőlünk egy órányi vonatútra lévő Brightonba, megnézni magunknak a tengert.

Először csak ráérősen bóklásztunk a parton, kerülgettük a lustán minket fürkésző sirályokat a kavicsok között, mígnem nekibátorodtam, és mezítlábra vetkőztem, hogy megajándékozzam magam egy kellemes talpmasszázzsal a kavicságyon. Tibi tovább bátorított, hogy ha már olyan messzire utaztunk, miért nem mártom meg legalább a lábujjaimat a tengerben. Gondoltam, nem is rossz ötlet, végtére is kellemes volt az idő, néhány igazán edzett ember pedig libabőrt megvető bátorsággal úszkált a vízben.

A rögtönzött lábfürdőzés igazán megérte a bátorságot, egészen felfrissültem tőle, és persze elmondhattam magamról, hogy kicsit megmártóztam a tengerben.😄 Kellemesen sütött a nap, így amíg a parton ücsörögtünk, és elmajszoltunk egy-egy szendvicset, meg is száradt mind a tíz lábujjam.

Tízóraink elfogyasztása után elindultunk a közeli, monumentális móló irányába. Igaz, hogy ott igazából csak estefelé indul be az élet, ám jó pár szuvenírt és különböző ínyencségeket kínáló bodega már szeretettel várta vevőközönségét, valamint a játéktermekből is vidám zajok szűrődtek ki. Minimális összegekkel (néhány pence-szel) mi is próbálkoztunk ilyen-olyan kacatokkal teli gépeknél, ám sajna nem sikerült nyernünk semmit. De nem is az volt a lényeg, hanem hogy közben jól szórakoztunk.

Amikor már jócskán kicsatangoltuk magunkat a mólón, elindultunk visszafelé, ám nem jutottunk messzire, mert a parton álló óriáskerék annyira hívogatóan tornyosult fölénk, hogy nem lett volna szívünk kihagyni az alkalmat, így befizettük magunkat egy “körutazásra”. Mielőtt azonban elindították volna a kereket, az egyik alkalmazott előttünk termett (mi már bent ültünk a kabinban), és buzgón felajánlotta, hogy lefényképez minket. Én ekkor már sejtettem, hogy mire megy ki a játék.

Szép lassan elindult a monstrum, gyönyörködtünk az elénk táruló látványban, amikor is Tibim megjegyezte, milyen rendes volt a dolgozótól, hogy megörökített minket, biztosan szimpatikusak voltunk, vagy csak lefényképeznek mindenkit, hogy lássák, kik használták az óriáskereket. Bevallom, nagyon megmosolyogtam a naivitását, majd elárultam neki, mindezt azért csinálták, hogy amíg mi elámulva körözünk, addig ők odalent a képeinket felhasználva készítenek nekünk egy kis “meglepit”, amit aztán borsos áron ránk akarnak sózni.

Igazam is lett, ugyanis amikor kiszálltunk, és a kijárat felé igyekeztünk, hirtelen elénk toppant egy szép hölgy, és szuszira elmondta, mennyire jó dolog, ha megvesszük a képeinkkel összeállított brossúrát, amihez hűtőmágnest és kulcstartót is adnak “ajándékba”, és ez mennyire egyedi ajándék, hogy mutogathassuk a családnak, barátoknak stb. Szóhoz sem jutottunk. Bevallom, igen tetszetős volt az összeállított csomagocska, és gondoltuk, ilyesmit nem mindennap vehet az ember, hát rábólintottunk. 20 fontba került “mindösszesen”, és amikor már elkezdtem sajnálkozni, hogy jaj, nincs nálunk annyi készpénz, már húzták is elő a bankkártya olvasó terminált, mondván, ez bizony nem akadály!

Egy kis tengerparti andalgás után indultunk is vissza a vasútállomáshoz, éppen időben ahhoz, hogy elkerüljük azt a rettenetes embertömeget, ami bőszen hömpölygött a tengerpart irányába.

Készült néhány fénykép a kis kiruccanásunkról, valamint szedtem össze pár képet az internetről magáról a mólóról és a partról is.
Jó szórakozást hozzá!
Brighton - tengerpart
Brighton Pier