Kérlek,
ne olvasd el ezt a bejegyzést, ha teljesen elégedett vagy az életeddel, és
semmilyen változást nem szeretnél a személyiségedben.
Légyszi
görgess tovább, ha úgy érzed, hogy már nincs hova fejlődnöd.
Szépen
kérlek, már most hagyd abba az olvasást, ha neked megfelel panaszkodni, a külső
körülményeket okolni a “rossz” dolgokért.
Légyszi
már most fejezd be a drága időd elvesztegetését erre a bejegyzésre, miközben
nyugodtan folytathatod életed intézését a megszokott, jól bejáratott módon.
Ha
azonban készen állsz a belső munkára…
Tudod.
Olvass tovább! 😄
Tudom,
mert tapasztaltam, hogy rohadtul nem könnyű a belső munka: dolgozni magunkon;
áldozni az időnkből, pénzünkből, energiánkból, hogy hullámvölgyek közepette,
érzelmileg megterhelő vagy kihívásos folyamatokon keresztülküzdve magunkat
megtapasztaljuk, milyen egy feszültségmentes, békés, kiegyensúlyozott,
örömteli, hálatelt, nyugodt, boldog létállapot. És az a helyzet, hogy nem is
áll erre mindenki készen.
Szörnyen
ijesztő szembenézni önmagunkkal. Lemenni mélyre, szembesülni elnyomott
traumákkal, mintákkal, amelyek alapján viselkedünk, reagálunk a világra.
Nem
könnyű elengedni bizonyos dolgokat; felhagyni a ragaszkodással, változtatni,
változni, nem feladni, küzdeni, elbukni, felállni, sírni, sírva nevetni, végül
rádöbbenni, hogy minden belőlünk indul ki, és az életünk a saját kezünkben van.
Melós, de megéri. 😇
Ha
mégis eljutottál idáig (aminek szívből örülök!😊), engedd meg kérlek, hogy a
figyelmedbe ajánljak valamit. Ha készen állsz, csak kattints a linkre!
"Nem kell benne ragadni a szenvedésben, le lehet tenni"